Az előadás kiindulópontja, hogy a magyar szórendi-prozódiai mintázatok, a hozzájuk kapcsolódó funkciók leírásában a “topik” és a “fókusz” fogalmak igen elterjedtek, és már-már magától értetődőnek látszik alkalmazásuk. Empirikus szempontból ugyanakkor probléma, hogy a fősodratú generatív leírás kínálta szemantikai definíciók (a topik mint logikai alany, a fókusz mint kimerítő azonosítást kifejező összetevő, vö. É. Kiss 2009) egyáltalán nem fedik le a hasonló viselkedésű elemek relevánsnak tűnő halmazát. A topik esetében az ún. mondathatározók (pl. valószínűleg) esnek kívül a leírás hatókörén, és igénylik külön fogalom bevezetését annak ellenére, hogy a főhangsúlyt megelőző helyzetben formai szempontból a topikokkal analóg módon viselkednek. Ami a fókuszt illeti, az ige előtti főhangsúlyos, inverziót kiváltó elemek egységes elemzésére a kimerítő azonosítás fogalma egyértelműen alkalmatlan.
Az előadás (Imrényi 2022 alapján) olyan javaslattal él, amelynek központi eleme, hogy a grammatikai konstrukciók közötti viselkedésbeli hasonlóságot nemcsak közvetlen funkcionális hasonlóság motiválhatja, hanem az is, ha egyaránt kontrasztban állnak azzal, ami az adott részrendszeren belül alapbeállításnak, jelöletlen defaultnak, a vonatkoztatás alapjának (baseline) minősül (az alapbeállítás fogalmához vö. Langacker 2012: 11).
A főhangsúlyos, inverziót kiváltó elemek között például a kérdő és negatív kifejezéseket az hozza össze, hogy egyaránt kontrasztban állnak az alapbeállítás szerinti pozitív kijelentő funkcióval (az angol alany–segédige inverzió hasonló elemzéséhez vö. Goldberg 2006: 179). A főhangsúlyt megelőző elemek (generatív keretben: topikok és mondathatározók) közös tulajdonsága pedig a javaslat szerint az, hogy kontextualizáló funkciójuk van: általuk a beszélő támogató kontextust hoz létre az előtérbe helyezett üzenet hatékony feldolgozásához. Ez esetben az alapbeállítást, a jelöletlen defaultot az képviseli, amikor nincs szükség támogató kontextus nyelvi szimbólumokkal való létrehozására a beszédpartnerek figyelmi, értelmezői műveleteinek szoros összekapcsolódása, a közös aktivált tudás támogató szerepe miatt.
Az alapbeállítástól való eltérés mint a konstrukciók közötti analógiát motiváló tényező Saussure-nek azzal a meglátásával van összhangban, hogy a nyelvben csak különbségek vannak (Saussure 1966 [1915]: 120). Az előadásban két konstrukció hasonlóságának egy harmadiktól való eltéréssel való magyarázatát “az ellenségem ellensége a barátom” elvnek nevezem.
É. Kiss, Katalin (2009): Topic and focus: two structural positions associated with logical functions in the left periphery of the Hungarian sentence. Acta Linguistica Hungarica, 55 (3/4), 287–296.
Goldberg, Adele (2006): Constructions at work: The nature of generalization in language. Oxford: Oxford University Press.
Imrényi, András (2022): ‘My enemy’s enemy is my friend.’ Similarities motivated by contrasts in Hungarian sentence structure. In: Krawczak, Karolina – Lewandowska-Tomaszyczyk, Barbara – Grygiel, Marcin (eds.), Analogy and contrast in language: Perspectives from Cognitive Linguistics. Amsterdam: John Benjamins. 83-114.
Langacker, Ronald W. (2012): Substrate, system, and expression: Aspects of the functional organization of English finite clauses. In Brdar, M., Raffaelli, I. & M. Ž. Fuchs (Eds.), Cognitive linguistics between universality and variation (3–52). Newcastle upon Tyne: Cambridge Scholars Publishing.
Saussure, Ferdinand de (1966 [1915]): Course in general linguistics. New York: McGraw-Hill Book Co.
