Az igékhez járuló -⁠hatnék/hetnék képző azt fejezi ki, hogy az alany valamilyen cselekvésre hirtelen késztetést érez, pl. alhatnékja van, rájön a sírhatnék. Az így képzett szavak főnévként viselkednek: kaphatnak esetragot (pl. pukkadozik a nevethethnéktől), birtokos személyjelet (pl. sírhatnékom támadt), és további szóképzés bemenetei is lehetnek (pl. mászhatnékos kölyökmackó). A 'hirtelen késztetés' jelentés tehát az [[X]_IGE hatnék/hetnék]_FŐNÉV formával asszociálódva alkot konstrukciót.

Az előadásban először mai magyar korpuszadatok alapján mutatjuk be a -⁠hatnék/hetnék konstrukció jellegzetességeit. Két kollostrukciós vizsgálat eredményét ismertetjük: az egyik azokat az igéket mutatja ki, amelyekhez a -⁠hatnék/hetnék képző a legtipikusabban járul, a másik azokat az igéket, amelyek az így létrejött főnévvel jellemzően együtt állnak.

Az előadás második felében a konstrukció kialakulásának útját próbáljuk meg feltárni történeti korpuszok és korabeli nyelvészeti munkák, szótárak alapján. A nyelvi változás során három igei toldalék (-⁠hat/het, -⁠n, -⁠ék) szilárdult egyetlen képzővé, azonban ennek a folyamatnak a pontos rekonstruálását nagyon megnehezíti az adathiány.

Végül kiemelünk néhány alig kutatott részletet. Például mi az az úrhatnám, és miben tér el a bemutatott -⁠hatnék/hetnék konstrukciótól?

Kulcsszavak: -hatnék/hetnék, kollostrukciós elemzés, nyelvi változás, történeti korpuszok