Az igékhez járuló -⁠hatnék/hetnék képző azt fejezi ki, hogy az alany valamilyen cselekvés­re hirtelen késztetést érez, pl. alhatnékja van, rájön a sírhatnék. Az így képzett szavak főnév­ként viselkednek: kaphatnak esetragot (pl. pukkadozik a nevethetnék­től), birtokos személyjelet (pl. sírhatnékom támadt), és további szóképzés bemenetei is lehetnek (pl. mászhatnékos kölyökmackó). A ‘hirtelen késztetés’ jelentés tehát az [[X]_IGE hatnék/hetnék]_FŐNÉV formá­val asszociálódva alkot konstrukciót.

Az előadásban először mai magyar korpusz­adatok alapján mutatjuk be a -⁠hatnék/hetnék konstrukció jellegzetes­ségeit. Két kollostrukciós vizsgálat eredményét ismer­tet­jük: az egyik azokat az igéket mutatja ki, amelyekhez a -⁠hatnék/hetnék képző a legtipikusab­ban járul, a másik azokat az igéket, amelyek az így létre­jött főnévvel jellemzően együtt állnak.

Az előadás második felében a konstruk­ció kialakulá­sának útját próbáljuk meg feltárni történeti korpuszok és korabeli nyelvészeti munkák, szótárak alapján. A nyelvi változás során három igei toldalék (-⁠hat/het, -⁠n, -⁠ék) szilárdult egyetlen képzővé, azonban ennek a folyamat­nak a pontos rekonstruálását nagyon meg­nehezíti az adathiány.

Végül kiemelünk néhány alig kutatott részletet. Például mi az az úrhatnám, és miben tér el a bemutatott -⁠hatnék/hetnék konstrukciótól?

Kulcsszavak: -hatnék/hetnék, kollostrukciós elemzés, nyelvi változás, történeti korpuszok